Vélhetően a szemétkukában végzi sok ügyfélnél a minden januárban kötelezően küldött banki díjkimutatás, pedig ha valami,
akkor ez abszolút a te érdekedet és pénzügyi tudatosságodat szolgálja!
Vélhetően a szemétkukában végzi sok ügyfélnél a minden januárban kötelezően küldött banki díjkimutatás, az elektronikus számlakivonat
mellé küldötteket pedig meg sem nyitják. Holott ha valami, akkor ez abszolút a te érdekedet és pénzügyi tudatosságodat szolgálja, főleg azért, mert pénztárcabarát választásra ösztönöz.
A bankoknak egy sor kötelező tájékoztatást kell küldeniük ügyfeleiknek. Ezekről még a banki menedzserek is tudják, hogy zömmel
a kukában landolnak a borítékbontás után. Immár harmadik éve azonban van egy olyan kötelező tájékoztatás minden januárban,
mely esetében a bankok többsége tényleg szeretné, ha a kukában landolna a tájékoztatásuk ahelyett, hogy az ügyfelek átolvassák.
Abban ugyanis az szerepel, hogy a bank mennyi díjat vont le az ügyfelétől az előző teljes év során.
Elsősorban a drága bankoknak van takargatnivalójuk?
A bankszámla díjkimutatást a rezsicsökkentéshez hasonlóan, tartalmi oldalról kötelezően egységes formátumra szabta a jogalkotó. Az öt csoportra
bontott költségkimutatásban főleg az első három csoport érdekes a legtöbb ügyfél számára. Ezek az általános költségek, a fizetési
műveletek és a bankkártyás műveletek után felszámított költségek.
Az elsőben találod a számlavezetéssel, az internetbankkal, az SMS szolgáltatással és a telefonos banki szolgáltatással kapcsolatos díjakat. Ezekről azt kell tudni, hogy sok bank egy vagy két csoportba tömöríti ezeket, jellemzően a számlavezetési havi díjba vagy/és mellette az elektronikus szolgáltatások díjaiba.
Noha természetesen bosszantó lehet bármilyen díjat fizetni, ezek a bank szempontjából az egyik legfontosabb díjnak számítanak.
Ezekből „él“ meg a bank, tehát ezekből fizeti ki a fejlesztéseket, a munkatársai bérét, bérli az ingatlanokat, fizeti a különféle
költségeket. Ebből a pénzből nyomtatja és postázza a kivonatokat és az egyéb kötelező tájékoztatásokat is.
De akkor mi a helyzet az - itthon kizárólag a MagNet Banknál elérhető - becsületkasszás számlavezetéssel, ahol érthető módon sok ügyfél választja az ingyenes számlavezetést?
Ilyenkor keresztfinanszírozás történik: a bank az egyéb bevételeiből fizeti ki ezeket az állandó költségeket. Ezeknél a bank tehát nyilvánvalóan lemond egyes bevételeiről, társadalmi hasznot termelve vele, hiszen az állandó költségek az ügyfeleknél maradnak, miközben nem fizetnek többet akkor sem, ha használják a számlájukat.
Ami nem számlavezetés
A díjkimutatás másik két csoportja a fizetési műveletek és a bankkártyás tranzakciók után felszámított díjak sora. Itt néha elégé nehéz lehet eligazodni, mivel a bank az egyes fizetések után fix
díjat és százalékos díjat is felszámíthat, akár együttesen is, sőt ezeknek megszabhatja a minimum értékét is. A minimum érték
azt jelenti, hogy a megszabott összeget akkor is ki kell fizetni egy tranzakcióért, ha a kiszámított díj nem érné el ezt az
összeget. Másképp szólva, ez az az összeg, amit mindenképp ki kell fizetni egy-egy tranzakcióért.
Ha a díjkimutatásban itt magas összeget látsz, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy biztosan a bankolási szokásaidnak megfelelő számlacsomagot választottad-e? Ha pedig egyetlen elérhető számlacsomag sem felel meg az igényeidnek, akkor felmerülhet az a kérdés is,
hogy egyáltalán biztosan jó banknál vagy-e? :)
Itt egyébként már - egy-két ritka kivételtől eltekintve - nem találkozunk ingyenességgel, mert ezeket a bevételeket már sokkal
problémásabb máshonnan keresztfinanszírozni. Főleg, hogy a bankszámlák tekintetében ezek a díjfizetések adják a banki bevételek
gerincét.
Sőt, ezekkel a bankok nem is gazdálkodhatnak teljesen szabadon. Egy átutalás ritkán marad bankon belül, márpedig annak továbbításáért
más hitelintézet felé már a banknak is fizetnie kell. Ugyanez a helyzet, ha egy másik bank ATM-jéből vagy postán veszel fel készpénzt.
A tranzakciós illetékről
De van itt még valami. A pénzügyi tranzakciós illeték egy olyan állami adófajta, mely a bankot kötelezi díjfizetésre ügyfelei banki műveletei után. Készpénzt nem érintő tranzakciók
esetén 0,3 százalékos, készpénzes ügyletek után 0,6 százalékos kötelezettséget kell lerónia minden hazai banknak a központi
költségvetés felé, amelyre csak csekély kedvezményeket kap, ezért az illetéket a legtöbb bank tovább is hárítja az ügyfelei
felé, vagy igyekszik azt beépíteni a díjaiba. Egy-egy átutalásért a bankok - díjcsomagtól és üzletpolitikától függően - általában
0,05 - 0,2 százalék közötti összeget tesznek zsebre, kifejezetten érezhető emelkedést jelent tehát ehhez képest a 0,3 százalékos
illeték.
Az említett kedvezmények: 20 000 forint alatti lakossági átutalás után nem kell illetéket fizetni, a 20 000 forint feletti
tranzakció esetén pedig az első 20 000 forint illetékmentes. Egy másik kivétel a bankkártya, amelynél vásárlás esetén nincs százalékos mérték, csak egy pár száz forintos fix éves díj.
Szintén nincs illeték a lakosság felé a 150 000 forintos ingyenes készpénzfelvétel esetében, de itt már a látszat csal: ez
a művelet az ügyfél felé valóban díj- és illetékmentes, a bankra azonban semmilyen kedvezmény nem vonatkozik, ugyanúgy be
kell fizetnie az illetéket az államkasszába ezen műveletek után is.
Hitelek, kamatok és egyéb díjak
A díjkimutatás legutolsó két csoportja ritkább tételekből áll össze: a folyószámlahitel költségeiből, köztük a hitelkamatból, illetve a bankkártya vagy átutalási szolgáltatáshoz köthető limit módosításáért felszámított
díjakból, továbbá az év közben kiadott igazolások díjaiból. Utóbbiakkal csak nagyon ritka, speciális esetekben találkozhatsz,
a folyószámlahitel költségei viszont - elsősorban annak kamata - mindenkinél megjelennek, akinek van ilyen hitelkerete.
A folyószámlahitelt igazából úgy gazdaságos kihasználni, hogy nem a hitelkeretedből költesz folyamatosan, hanem csak szükség
esetén veszed azt igénybe , mert ekkor a kamat egészen csekély lesz. A folyószámlahitelről egyébként is azt kell tudni, hogy
kamatának nagyságrendje félúton helyezkedik el a drágább személyi kölcsönök – és a még drágább hitelkártyák! -, továbbá az olcsó, kedvező kamatozású jelzáloghitelek között, szükség esetén érdemes ezért élni vele.
Azonban minden hitelt, így a folyószámlahitelt is érdemes - teherbírásunk függvényében - minél előbb visszafizetni.
A banki díjkimutatás tehát nagyon hasznos, mert csoportokra bontva mutatja meg, hogy a jelenlegi bankolási szokások alapján
mennyi díjat fizetünk egy évben. Érdemes azt is tudni, hogy ezek olyan díjelemeket is tartalmaznak, melyet a banknak tovább
kell adnia más bank, illetve a költségvetés felé.
Ha sokallod a banki díjkimutatásban szereplő számokat, akkor érdemes átgondolni, és szükség esetén megváltoztatni a bankolási
szokásaidat (például általában igaz, hogy sok kicsi összegű helyett érdemes néhány nagy összegű, összevont tranzakcióban gondolkodni),
vagy készpénz helyett bankkártyával fizetni, az ingyenes bankkártyás készpénzfelvétel felett pedig inkább átutalni, vagy szintén
vásárolni.
Amennyiben pedig mindez nem vezet kellően karcsúsított eredményre, akkor számlacsomagot, vagy szükség/igény esetén bankot
is érdemes lehet váltani.
A cikk írója Gergely Péter, bankszámlaszakértő.
Kiemelt kép: Ashraf Ali
