Fekete Ádám dramaturg, rendező és színész és egy minden szempontból különleges Youtube csatorna, a Tajgetosz Show főszereplője. A csatorna egy érzékenyítő projekt része, mögötte egy komplett stáb áll, akik azon munkálkodnak, hogy minden videóban valamilyen érzékeny, gyakran tabunak számító témát boncolgassanak - dobjanak le a Tajgetoszról. Ádám mesélt nekünk videóblogjáról

Hogyan született meg az ötlet?

A TÁP színházon keresztül ismertem meg Végh Zsoltot, az ötlet atyját, Egger Gézát, és Stefanovics Angélát, a projekt másik ágának, az Anzselika Habpatron csatornájának a kulcsfiguráját. Szoros barátságba kerültünk, felismertük, hogy egy értékrendünk van, a humorunk is hasonló, és mindannyian úgy gondoljuk, hogy van egy-két téma, amiről lehetne sokkal nyitottabban, humorral gondolkodni.

A Tajgetosz Show nem csak egy vallomás, hanem van benne valami csavar, valami színházi trükk, retorikai turpisság, ami új fénytörésbe helyez egy-egy témát. Magának annak, hogy mozgássérültként színpadra lépek, van valamilyen speciális, kizökkentő helyzete, sok kérdés felmerül az emberekben, és ez a Tajgetosz Shownál is így van. Valahogy ezen keresztül tudok beszélni olyan dolgokról, amik engem érintenek, mint mozgásában korlátozott embert, de mégis globálisabban, nem csak rám vonatkozóan, mivel mindenki elég korlátozott amúgy.

Mondtad, hogy hasonló az értékrend, amit képviseltek, tudsz erről mesélni?

Számunkra fontos témák az empátia, a szolidaritás, a társadalmi felelősségvállalás. Nagyon sok minden megy ma szembe az empátiával, tehát hogy ne legyél empatikus, ne vállalj szolidaritást, ne érezd érintettnek magad a melletted lévők helyzetével kapcsolatban. Ez ellen mindenképp szeretnék tenni, beszélni róla, de valahogy úgy, hogy közben azt is megvilágítsam, hogy ez nem egyszerű. Nagyon alapvető emberi dolog, de nem egyszerű, mert embernek lenni nem egyszerű. És akkor ebben benne van a hátrányos helyzetűek megítélése, mindenféle akadályozottsággal élők helyzete, társadalmi megítélése. Fontosnak tartom, hogy megnézzük, hogy a közösség hogy működik, és milyen hangok vannak, amik elidegenítenek minket az emberiességünktől.

Egyrészt társadalmi szempontból, hogy milyen kollektív berögződések vannak, amik eltérítenek minket, másrészt személyes szempontból, mondjuk a segítségnyújtás egyéni eseteiben. A segítségnyújtás számomra nagyon fontos téma, de bonyolultnak is gondolom, mert az ember egy hiú és bonyolult, sokszor következetlen lény és adni és kapni sem olyan egyszerű, mint amilyen könnyű kimondani.

Tabudöntögető beszélgetésekben utazol?

Az a lényeg, hogy ezekről a témákról tabumentesen lehessen beszélni: akár a marginalizált csoportok megítélésével, akár a környezetvédelemmel, az álhírek terjesztésével vagy a dezinformációval kapcsolatban. Ezekről a beszéd is annyira meg van kötve, hogy emiatt nem tudunk elérni semmilyen haladást.

Ez egy berögződés, hogy van titkolni való, hogy vannak dolgok, amiket azért mégsem mondunk el, vannak kérdések, amiket azért mégsem teszünk fel. Zsolt szokta mondani, hogy ha emberségesek vagyunk, akkor mindent lehet, tévedni is. Sőt, fontos lenne hibázni, mert abból lehet tanulni. A mozgáskorlátozottságon keresztül érzem, hogy egy csomó olyan kérdést, amit már rég feltettek volna emberek, sokkal később teszik fel, és addig szoronganak. Valahogy az általános szorongást szeretnénk csillapítani. És szerintem sok-sok ember van, aki fogékony erre, csak beléjük vannak a dolgok fojtva.

És mi a tapasztalatod, hogyan fogadják ezeket a témákat az emberek?

Ami nagyon jó volt, egy videónál a saját történetemet osztottam meg a segítségnyújtásról a villamoson, és elkezdett az emberekből csomó történet kijönni. Kiderült, hogy olyan dolgok vannak megkapargatva ezekkel a videókkal, amik sok emberben kavarognak és nagyon élő élmények.

Hozzád eddig melyik téma állt a legközelebb?

Volt a lustaságról szóló videó, ami azért állt kifejezetten közel hozzám, mert egyrészről sokat tudok róla, másrészről meg egy olyan dologgal foglalkozik, ami egy elterjedt jelenség. A videó olyan gondolatmenetet világít meg - általában szégyenérzetet keltő gondolatmenetet - ami önmagában nagyon bántó és gátló az emberek életében. Pusztán ez a tehetetlenség, amit lustaságnak bélyegzünk, az valójában valamilyen bezárkózás, izoláció.

Azt éreztem, hogy pusztán a megvilágítása, ennek a számomra nagyon ismerős gondolatmenetnek, segít az embereknek. Kiderült, hogy talán ezt nem is kell véka alá rejteni, lehet róla beszélni. És néha az van, hogy kimondod, hogy igen, ez most nem megy, ez most rossz, vagy azt gondolom, hogy rossz vagyok, akkor ott el tud kezdődni valami, valami kiürülés, és élet tud menni a helyére.

És ez oda-vissza működik?

Persze, szoktam olvasni a kommenteket, és az erőt ad, hogy mégsem hülyeség, amit mondok. Mindig ott van egy kisördög az ember vállán, hogy mi van, ha ez egyáltalán nem érdekel senkit, mondtam valami ostobaságot, és most ki fog derülni. Csomó szorongás van ebben, és mindig nagyon jó, ha látom, hogy kapcsolódik az emberekkel, amit mondok. Az is nagyon jó, mikor valaki azt írja, hogy szebbé tettem a napját, az viszont pláne jó, amikor párbeszéd indul el. Kiderül, hogy nem csak bennem van ez a tüske, ez a gondolat, ami nem hagy nyugodni. Ilyenkor létrejön valami közösségi élmény, ami tulajdonképpen a célja ennek az egésznek, hogy kapcsolódjunk egymással, hiszen ez egyre nehezebb.

Kövesd te is a Tajgetosz Showt itt.

Az interjút készítette Vadle Zsuzsanna