Nyaralás stressz nélkül?

A tervezés, a tudatosság a nyári szabadságunkat illetően is rendkívül fontos, de hogyan szerezhetünk ebben gyakorlatot?

A hétköznapokban is nagy szükség van tervezésre, hiszen szép logisztikai feladat összehangolni a munkahelyi és családi teendőket. Biztonságot ad, ha egyben látjuk a napunkat-hetünket-hónapunkat, és amikor valami kellemes programra készülünk, jóleső a várakozás. Találjuk meg, hogy melyik az a tervezési forma, ami a legtöbbet segít. Van, aki mindent a telefonjába ír, és emlékeztetőt állít be, mások pedig maradnak a papír alapú határidőnaplónál. Ha ez utóbbit választjuk, szánjunk rá időt, hogy valami nagyon szépet, hozzánk illőt találjunk, amit egész évben szívesen nyitogatunk. Figyeljünk rá, hogy a naptárunkba a „semmiségnek” tűnő eseményeket és a szabadidőt is beleírjuk, különben hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy néha töltődnünk is kell! Ha van rá mód, a nyaralásunk időpontjáról minél hamarabb egyeztessünk a kollégákkal és a családtagokkal, hogy mindenki fel tudjon készülni.

A kikapcsolódás számunkra illetve a család számára is egész évben fontos, ezért jó, ha tudjuk, hogy mi segíthet minket a pihenésben, a töltekezésben. Mit tapasztalsz, mennyire vagyunk tisztában a saját igényeinkkel? És mekkora feladat egy családon belül összehangolni az eltérő igényeket?

Sokan a fáradtság miatt úgy fogalmaznak, hogy semmittevésre vágynak, és vágják a centit a hétvégéig vagy a nyaralásig. Mikor pedig végre eljön, nehezen tudnak mit kezdeni a szabadsággal. Ez természetes. Annyira megszoktuk a feladatok egymásutániságát, hogy bármennyire is kimerítő, legalább biztos keretet ad az életünknek, és furcsa, ha lelassul a “mókuskerék”. Köztes megoldásként találhatunk olyan kikapcsolódási formát (például kertészkedés, kirándulás), ami pihentetőbb, mint a hétköznapok, de közben tevékenyek is tudunk maradni. Más a helyzet kisgyerekes szülőként. Ilyenkor viccesen azt szokták mondani, hogy az ember nem nyaral, csak egy másik helyen vigyáz a gyerekeire… A felnőtt élet igényei háttérbe szorulnak, bár egy erdei séta, csúszdapark, játszóház vagy interaktív múzeum szülőként is izgalmas lehet. Ha láblógatásra vágyunk, meg kell osztanunk a teendőket. Például, ha az egyik szülő vállalja, hogy vigyáz a csemeté(k)re, a másiknak van egy szabad órája, amikor úszhat, szaunázhat, vagy egyszerűen csak megihat egy kávét csöndben, egyedül. Ha erre nincs lehetőség, utazhatunk együtt a nagyszülőkkel vagy más, gyerekes családokkal. Ha szállodába megyünk, az ottani animátorok segítségében is bízhatunk. Középiskolás gyerekekkel, vagy felnőtt társasággal nyaralva az egyértelmű kommunikáció a fontos: mindenki elmondhatja, megoszthatja, mit szeretne. Vagy megkeressük a közös nevezőt, vagy négyen négyfelé megyünk, és a külön töltött program után találkozunk a vacsoraasztalnál, a nyaralás ugyanis nem csak úgy lehet jó, ha folyamatosan együtt vagyunk.

Mondhatjuk azt, hogy a szabadság tervezése, annak kitapasztalása, hogy minket vagy családunkat mi tölt a legjobban, ez (is) egy tanulási folyamat, amitől nem kell megijedni?

Így van, és természetes, hogy ez időről időre változik. Rendkívül fontos, hogy engedélyt tudjunk adni magunknak a pihenésre, hogy pontosan tudjuk, hogy mi az, ami tölt minket. A telefonunkat és a laptopunkat sűrűn feltöltjük, nehogy lemerüljön. A mi saját, belső „akkumlátorunknak” is töltődnie kell, hogy működni tudjunk. Nem önzőség vagy lustaság, ha néha pihenésre vágyunk, ahogy az sem, ha néhány napot szeretnénk egyedül, akár családtagok nélkül tölteni. Erre szükségünk van, hogy újra bele tudjuk vetni magunkat a munkába és a családi élet nyüzsgésébe.

Hogyan alakíthatunk ki a nyár folyamán egy másik ritmust és miért érdemes?

Nyáron sok apróságból érezzük, hogy az év leglazább időszakában vagyunk. Még a szigorú, öltönyös-kosztümös munkahelyek is megengedik, hogy kényelmesebb ruhában menjenek a kollégák. Hívogatnak az éttermek, kávézók kerthelyiségei, a zöld parkok. Ha van lehetőségünk, ide is kitelepülhetünk pár órára dolgozni, jót tesz a kreativitásnak. Sok, iskolás gyereket nevelő szülőtől hallom, hogy mennyire örülnek, hogy végre nem kell óracsörgésre kelni. Mindenki felszabadultabb, ha akár csak egy fél órával többet lehet aludni, nem kell iskolatáskát pakolni, uzsonnát csomagolni, utoljára átismételni a nyelvtan szabályokat a dolgozatra, majd rohanni a buszhoz… Lehet, hogy sportolni is könnyebben eljutunk ilyenkor, mert jobban beilleszthető a napirendbe, és csábítóak is a nyári hűvös reggelek, langyos esték. Mehetünk rollerrel, vagy biciklivel a munkába. Ha nincs lehetőségünk utazni, vagy valamiért nem tudunk szabadságra menni a nyári hónapokban, akkor is érdemes beiktatni „mini nyaralásokat”, amik akár annyira rövidek is lehetnek, hogy csak pár percig tartanak. Ilyen lehet például egy finom fagyi a teraszon, teljesen átélve a pillanatot. Akkor is rengeteg élménnyel gazdagodhatunk, ha turistává válunk a saját városunkban, vagy csak egynapos „csillagtúrákat” teszünk hétvégenként a lakóhelyünkhöz közel.

Aktív pihenés / passzív pihenés, hogyan találjuk meg a jó egyensúlyt?

Nem is biztos, hogy van egyensúly, amit meg lehet találni, hiszen mindenki jobban húz egyik vagy másik stílushoz. Inkább gondoljuk végig, hogy melyik csoportba tartozunk: a medence partján napozás vagy a túrázás, múzeumlátogatás szerelmesei közé. Csak akkor tudunk igazán feltöltődni, ha olyan programot választunk, amiben valóban örömünket leljük. Az egyensúly kérdése akkor merülhet fel, ha nagyon mások az igények a csapatban, amellyel utazunk. Ekkor mindenkinek egy kis kompromisszumot kell kötni, vagy, ahogy már említettem akár néhány külön töltött óra is megoldás lehet. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy a kikapcsolódásunk mértéke, és minősége nem feltétlenül azzal van összefüggésben, hogy mennyire utazunk messzire. Sőt, egyesek annyira kimerülnek, ha messzire kell utazniuk „pihenés” címén, hogy ez rányomja a bélyegét az egész nyaralásra. Feszültek a hosszú vezetéstől vagy repüléstől, félnek, hogy eltévednek vagy, hogy nem értik majd az idegen nyelvet. Olyan úti célt válasszunk, ahova nagyobb örömöt jelent elmenni, mint amekkora stresszt.

Sokat hallunk arról, hogy többek között a felgyorsult tempónk, és a digitális világnak köszönhető állandó elérhetőségünk szintén megnehezítik a kikapcsolódást, ezt szinte mindenki megérzi, és bizony az okoseszközöket nem is olyan könnyű letenni vagy figyelmen kívül hagyni….

Nagyfokú tudatosságra van szükség, ha ki szeretnénk vonulni az online térből egy időre. Korlátokat kell szabnunk önmagunk számára, és a környezetünk felé is egyértelműen kommunikálni kell a határokat. Ha szeretnénk valamennyire „képben maradni”, nem kell teljesen megvonni magunktól az okoseszközöket, csak strukturáljuk jobban a velük töltött időt. Meghatározhatjuk például, hogy minden reggel és este 30-30 percben ránézünk a leveleinkre, a közösségi oldalakra, vagy elintézzük a valóban halaszthatatlan hívásokat, egyébként pedig átadjuk magunkat az offline örömöknek. Azért is fontos, hogy a kikapcsolódásra egész évben képesek legyünk, mert ha nem megy év közben, akkor bizony könnyen megtörténhet, hogy a nyaralás alatt nemcsak pihenni nem tudunk, hanem még stresszelünk is miatta. Mióta ennyire sok feladatot végzünk, és ennyire sok inger ér minket egyszerre, sokkal nehezebb pihenni. A szervezetünknek is nehezebb ellazulni (például a képernyő kék fénye miatt), és fejben, lélekben is több idő kell a lecsendesedéshez. Hiába csekkolunk be a szállásra, lehet, hogy igazán csak pár nap múlva érkezünk meg. Át kell állnunk a munkahelyi e-mail hegyek, a háztartási feladatok és a szorító határidők világa helyett a jelenre fókuszáló, felszabadult üzemmódra. Ha nehezen megy, attól még frusztráltabbak leszünk: „hát nem igaz, hogy még pihenni sem tudok rendesen”! Pedig a mai világ tempója mellett nem csoda, hogy ez nem megy gombnyomásra! Az is stresszforrást jelent, hogy nehezen adjuk ki a kontrollt a kezünkből. Ki lesz, aki hozzánk hasonlóan jó minőségben elvégzi a munkát, vagy felügyeli a gyerekeket, ellátja a háziállatokat, amíg utazunk? Ha találunk valakit, akiben minden szempontból megbízunk, könnyebben megy a kikapcsolódás.

Azt is többet hallom mostanában, hogy „két hét, ugyan mire elég az”?

Van, aki kevésnek gondolja, mert bosszantja az aránytalanság a munkanapok számához képest. Mások szerint 1-2 hét tökéletesen elég, de dupla annyi programot írnak össze, mint amennyi kényelmesen teljesíthető. Ha már sokat beszéltünk a tervezésről: fontos, hogy reális terveink legyenek a szabadság idejére. Egész évben be vagyunk táblázva, a nyaralást nem érdemes órarend-szerűen telezsúfolni csak azért, hogy minden turistalátványosság ki legyen pipálva. Egy-egy mozgalmas nap (például városnézés) után jó, ha beiktatunk egy kis lazítást. Egyrészt a fizikai pihenés miatt, másrészt pedig hogy feldolgozzuk, elraktározzuk az addigi élményeket, impulzusokat.

A jelen megélésére egész évben érdemes törekedni, de a pihenés napjaiban különösen. Csak így kaphatunk valódi élményt, aminek feltöltő ereje egész évben kitart. A mindfulness, vagyis tudatos jelenlét elvét követve minden érzékszervünkkel fogadjuk be az élményeket! Nem is olyan egyszerű, hogy figyelmet szenteljünk az érzésnek, ahogyan a forró macskakövön járunk, a naplemente fényeinek vagy a hideg gyümölcsleves útjának a tányérunktól a gyomrunkig. Érdemes gyakorolni! Ha valakinek van lehetősége (és persze kedve), válasszon olyan úti célt, ami részt vesz az úgy nevzetett slow life mozgalomban. A slow city, slow food, stb. arra utalnak, hogy ott lassabb tempóval, nagyobb nyugalommal és a pillanatok teljesebb megélésével találkozhatunk.

Sikeres kikapcsolódást a kedves Olvasónak! Hajrá!

Az interjút Csuth Judit készítette.