Közösségépítő példaképeink: Szemere Katalin

Interjú a Tarnabod és mi segítő szervezet szervezőjével

Szemere Katalin újságíró. 2011 óta a Tarnabod és mi segítő szervezet szervezője.

„Non-profit vénánk van” – ez volt a szlogenünk a Tarnabod és mi létrehozójával, Valaczkay Gabriellával, akitől átvettem a projektet, miután Berlinbe költözött. A TaMi mellett más civil programban is részt vettem, mint például a Nemzeti Minimum. Szerveztem jótékonysági koncertet egy fiatalon elhunyt kollégám családjának megsegítésére, árverést annak az egykori kolléganőmnek, akinek az egész vagyona bent égett a Kodály köröndi tűzvészben és a Magamnál jobban 2.0 kórusunk jótékonysági gyűjtésében is aktívan szerepeltem: nagybeteg kórustársunk gyógyulását akartuk segíteni. Jelenleg a BBC GoodFood gasztromagazin főszerkesztője vagyok és a Presszó című beszélgetős műsor szerkesztő-műsorvezetője. Eddigi újságírói pályám nagy részét a Népszabadságnál töltöttem.

_{Fotó: Stefler Balázs}

Miért pont Tarnabod? Hogy esett a Heves megyei községre a választásod?

Nem én választottam a falut, hanem a legjobb barátnőm, a szintén újságíró Valaczkay Gabriella, aki úgy jött vissza tarnabodi riportjáról: segíteni szeretné a mélyszegénységben élő bodi gyerekeket. Kérte, indítsunk egy gyűjtést. Vittünk, amit kaptunk, tonnányi adomány jött össze 2011 karácsonyára. Utána minden karácsonykor gyűjtöttünk. Amikor Gabi Berlinbe költözött, én vettem át a „Tarnabod és mi” karácsony szervezését. Mindig voltak segítőink, sosem hagytak magamra. 2015 végén egy másik nagy projektbe, a gyerekéhezés felszámolására létrejött Nemzeti Minimum programba hívott Horgas Péter díszlettervező. Az annyi feladatot adott, hogy tudtam, utána képtelen lennék a gyűjtésre. Így inkább téli főzéseket kezdtünk szervezni, Horgas Péter is csatlakozott hozzánk. Azóta egy csodacsapatunk alakult – budapesti és debreceni önkéntesekből. Van külön szakácskülönítmény, kreatív csoport, muffinkommandó. Mindenki azt csinálja, amiben erős. Rendszeresen főzünk – télen havonta, a többi hónapban kéthavonta – az egész falunak. Négy üstben rotyog az 500 adag étel, és gyakran viszünk gyümölcsöt vagy édességet is a gyerekeknek. Szervezünk kreatív foglalkozást, vagy művészeket hívunk, akik koncerteket adnak, mesét olvasnak. Jött hozzánk csapat mobil szabaduló szobával, de begördült már Bodra egy szuper versenyterepjáró is, amely élményautózásra vitte a gyerekeket. Gyűjtöttünk tanszereket, sportcipőket, pelenkákat, vitaminokat. Vittünk játékokat, rengeteg gyerekruhát, babakocsit, könyvet, valamint háztartási eszközöket, egészségügyi berendezéseket.

Melyik volt számodra a legsikeresebb projekt?

Nehéz választani. Több is volt. A legizgalmasabb mindig a tarnabodiaknak szóló főzőverseny. A helyiek adják a receptet, és ők főzik az ételt, mi visszük az alapanyagot és a díjakat. Az első versenyre meghívtuk Oláh Gergő énekest is, aki koncertet adott a falu közepén. Az esemény legmeghatóbb pillanata az volt, amikor az ágyhoz kötött Pistinek elénekelte a nótáját. Nevetett és sírt mindenki.

Nagy sikernek tartom, hogy – segítségünkkel, a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával, de saját tehetségük okán – 2016 őszén a budapesti Baross Imre Artistaképző szakiskola növendéke lett két tizenéves bodi tehetség, Kovács Dani és Bogdán Márkó. Azóta is Pesten élnek, remek budapesti mentoruk Végh Ildikó segíti fővárosi életüket.

Magát a TaMit életem egyik nagy sikerének tartom, hiszen a gyerekek számítanak ránk, várnak minket. Alig szállunk ki az autóból, máris körénk fonódik két-két gyerekkar. Tanulni akarnak, velünk lenni és tevékenykedni.

Fotó: Dani Viki

Kik nyújtanak segítő kezet, amikor adományt gyűjtötök?

A TaMi egy segítő csapat, nem alapítottunk köré semmiféle szervezetet, de örökbe fogadott minket, és a MagNet-nél önálló számlát nyitott nekünk a Nemzeti Minimum Alapítvány. Nem kérünk és kapunk semmiféle állami vagy önkormányzati támogatást, kimondottan civilek és cégek segítségéből működünk (csak önkéntesekkel dolgozunk, nincsen infrastruktúránk). Nagy büszkeségünk a júniusi jótékonysági árverésünk és vacsoránk, amellyel 1,4 millió forintot gyűjtöttünk össze, azaz egy évnyi főzésünk alapanyagára elegendő pénz jött össze. Nem tudunk elég hálásak lenni a MagNet Közösségi Háznak, hogy térítésmentesen helyet adott az eseményünknek és azoknak a művészeknek, színházaknak, sportolóknak, iparművészeknek, valamint képzőművészeknek, akik licittárgyakat ajánlottak fel nekünk.

Az interjút Fabók Adrienn készítette.