Mielőtt belemerülünk abba, hogy mi mindenre jó az éneklés, mesélsz arról, hogyan lett ez neked hivatás és küldetés?
Az éneklés, mint önismeret, terápia?
Legtöbbünk talán iskolai keretek közt énekelt utoljára, vagy esetleg a zuhany alatt meri szabadjára engedni a hangszálait. Bízunk benne, hogy Molnár Emese, a JaMese zenekar énekesnője a következő interjúban kellő bátorságot és kedvet ad ahhoz, hogy szabadabban és gyakrabban áramoljunk az éneklés flowjában.
Azt hiszem, hogy ez egy kicsit észrevétlen folyamat volt és elég nehéz megfogalmazni a pillanatot, amikor véglegesen megpecsételődik az ember sorsa, mert ez egy állandó hullámzó, belső folyamat, amely tele van kételyekkel és ellentmondásokkal. Persze, ha most visszanézek a gyerekkoromra, akkor már jól látszott, hogy nekem az énekléssel tényleg volt egy szoros kapcsolódásom, de ez így önmagában nem predesztinált arra, hogy végül a hivatásom is ez legyen. A gyerekkori népdaléneklési versenyeken és kórusokban való szereplések után ének-zene tanár lettem, de a diploma évemben elhatároztam, hogy a régi vágyamat a könnyű zenét is ki kell teljesítenem. így kerültem Budapestre és a Kőbányai Zenei Stúdióba. Az igazi útkeresés pedig ezután kezdődött: minél jobban kikerül az ember az iskola kereteiből annál jobban meg kell határoznia önmagát. Az öndefiníció pedig tapasztalás útján kezdődik. Ezekből a tapasztalásokból született 11 éve a JaMese zenekarom, 6 éve az ÉlményÉnek workshop ötlete és mind az öt nagylemezem.
Nemcsak gyerekekkel foglalkozol, ha jól tudom, hanem felnőtteket is bevezetsz az énekhangok csodálatos világába, igaz? Milyen a felnőttekkel való közös munka? Sok gátlást kell legyőzni?
Annak ellenére, hogy ének tanári végzettségem van, nem foglalkoztam intézményes keretek között gyerekekkel. Eddig csak felnőtteket tanítottam a hangjukkal való kapcsolódásra és tudatos használatra. Az egyéni órákból nőtt ki az ÉlményÉnek workshop, ahol a hanggal alkotás van a fókuszban, vagyis a kreativitásunkat a teremtő képességeink kifejezéséhez a hangunkat használjuk és természetesen ilyenkor aktívan énekelünk is. Az alkotói énem 2019-ben létrehozta a Zenés Adventi Kalendáriumot, amely Szabó T. Anna 24 versének megzenésített változata volt. Ez a kötet alapvetően gyerekeknek készült, de én végig azt éreztem, hogy ez egy kortalan album. A visszajelzések is ezt mutatják, mert a szülők, nagyszülők, testvérek nem azért jönnek el a gyerekekkel, mert muszáj nekik, hanem mert ők maguk is el akarnak merülni ezekben a dalokban. Ennek folytatásaként született meg idén szintén Annával szorosan együtt dolgozva a Dudorászó Szünidő című vakációs albumunk. A zenénk esetében nem hiszek a korhatáros besorolásban, szerintem nyugodtan lehet gyerekeket hozni bármelyik koncertünkre, otthon a gyerekeimmel is sokféle zenét hallgatunk.
Egyre több fókuszt kap a mentális egészség (szerencsére). Beavatnál minket abba, hogyan lehet az éneklés egy jó eszköz a mentális állapotunk karbantartására?
Az éneklés egy fizikai aktivitás. Miközben énekelsz nem tudsz csak a fejedben lenni, nem lehet annyit kombinálni közben és nem úgy férsz hozzá az érzelmekhez, hogy közben valamit nagyon verbalizálnod kellene, viszont a tested mozdul, a légzőszervek intenzíven dolgoznak és olyan dolgok tisztulhatnak a hangszalagokon keresztül, amire tényleg nincs szükség odabent. Az éneklés szorosan összefonódik a légzéssel, ezáltal az élettani hatásai tényleg nagyon pozitívak. Sokáig kutatták, hogy mégis milyen evolúciós haszna van annak, hogy az ember tud énekelni vagy művészeti alkotásokat létrehozni. Továbbra sincs semmilyen gyakorlati haszna és mégis, hol lenne az ember ezek nélkül. Én nagyon hiszek a művészetek átmosó, tisztító és az életet újraindító hatásában. Én a hangommal alkotok és erre biztatom azokat, akik szeretik, amit csinálok. A dalaimban is sok belső folyamat fogalmazódik meg és az ÉlményÉnek workshopokon is igyekszem végigvezetni a résztvevőket a saját belső megéléseiken az énekhang segítségével. A visszajelzések azt mutatják, hogy ez működik.
Mi mindenre jó még az éneklés?
Aki hosszútávfutásban gondolkodik és akár hónapokat vagy éveket is rászán arra, hogy felfedezze mit tud ez a 1,6-2,2 mm-es szerve, a hangszalagja -annak rengeteg önismereti felfedezést tartogat az éneklés. Maga a hangképzés egy olyan tudatos testhasználatot feltételez, amelyet például a jóga is tanít. Jelen kell lenni a testben és nem csak használni. A helyes testhasználat pedig segít fókuszáltnak lenni és mentálisan is egyben maradni. Az hogy a hangom rezonál az egész testemben fantasztikus érzés és ha úgy igazán mélyen megtapasztalja az ember, akkor függőséget is okoz. Olyan, mint egy jó álom, újra és újra akarod álmodni. A jó hír az, hogy ez nem esetleges, hanem tényleg megtanulható ennek a kiegyensúlyozott állapotnak az előidézése. Persze a tanulás hosszú folyamat, például most én is benne vagyok egy ilyen újratanulásban. Gheorghita Orsolya [https://www.harmonious.hu/) énekművésszel és vagus terapeutával finomítom a rendszerem, mert ahogy haladtam az úton éreztem, hogy nem minden úgy működik, ahogy én azt szeretném. Szerintem fantasztikus, hogy az ember újabb és újabb rétegeket fejthet föl magából a hang tanulmányozása közben.
Végezetül jöhet néhány tipp, hogyan vezessük be az életünkbe az éneklést.
Palya Bea volt a vendégem a Szabad bennem a levegő podcastemben, ami egy beszélgetős sorozat az énekhangról. Ő mondta, hogy egyszerűen csinálni kell. És ennél jobbat én sem tudok mondani. Ma már egyre többen tartunk énekes alkalmakat. Beához akár egy éves tanulási folyamatra is be lehet iratkozni, a Napfonat énekegyüttes szeptemberben alkotó tábort tart, én minden ősszel, tavasszal tartok egy -egy workshopot, de a Művészetek Völgyében Silye Júlia művészetterapeutával és képzőművésszel kapcsoljuk össze ezt a két területet. Ezek az alkalmak mind jó kezdések lehetnek arra, hogy elkezdjünk kapcsolódni a hangunkkal. Nagyon ajánlom a kórust, mint rendszeres alkalom arra, hogy új dalokat énekelhessünk másokkal, ezáltal megtapasztaljuk, hogy az együtténeklésnek mekkora ereje van. Ha ennél is többet szeretnénk, akkor pedig keressünk egy támogató, jól felkészült ének tanárt és kapcsolódjunk a hangunkkal. Ha meg az egész csomagot akarom, akkor a fent felsoroltakat mind egyszerre is csinálhatjuk. De őszintén hiszem, hogyha visszamegyünk ahhoz az önfeledten daloló kisgyerekhez, aki a homokozóban dúdolgatott, akkor segítség nélkül is felfedezhetjük az éneklés örömteliségét. Jó felfedezést hozzá.
Mi is hiszünk az éneklés erejében, így megalakítottuk a MagNet Közösségi Kórust munkatársainkkal és partnereinkkel.
Az interjút Török Lejla készítette.
Ha nemcsak magadat emelnéd, hanem a környezeted is, akkor nézz körül a MagNet Extrák oldalunkon!