Antal Éva, zero waste blogger meséli el nekünk, hogyan és miért kezdte el a hulladékmentes életmódot.

Antal Éva vagyok, 21 éves egyetemista. Egészen másfél évvel ezelőttig teljesen átlagos életet éltem, dolgoztam, iskolába jártam és én is pontosan annyi szemetet termeltem, mint minden átlag magyar. Aztán egyszer csak találkoztam azzal a rengeteg dokumentumfilmmel és hírrel a klímaváltozásról és műanyagszennyezésről. Elkezdtem én is érezni azt, amit ma már ökoszorongásnak hívunk. Azt gondoltam, hogy azáltal hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet és környezetbarát tisztító- és takarítószereket vásárolok, óvom a környezetet, megtettem a tőlem telhetőt, pedig valójában csak a minimumot teljesítettem. Elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy vajon egyén szintjén mi mindent tudnék én még megtenni. Ekkor találtam rá egy videóra, amiben egy Lauren Singer nevű lány arról beszél, hogy egy zero waste-nek nevezett életmódnak köszönhetően 8 év alatt csupán egy befőttesüvegnyi szemetet termelt. Hirtelen azt éreztem: megvan, ez lehet a megoldás! Elmeséltem a páromnak a látottakat és kitaláltuk, hogy mi is adunk egy esélyt ennek az életmódnak, kipróbáljuk, és ha nem sikerül, akkor legfeljebb elmondhatjuk magunkról, hogy megpróbáltuk, viszont ha mi is meg tudjuk csinálni, akkor másokat is inspirálni fogunk erre.

Fotó: Benkó Tamás

Kezdetét vette az én kis kutatómunkám, minden egyes alkalommal, amikor valami elfogyott a háztartásunkban, akkor egy fenntartható vagy hulladékmentes alternatívára cseréltük le. Például amikor elfogyott a fogkrém, leültem a kereső elé és utána jártam, hogy tudom elkészíteni saját magam. Az eldobható dolgokat újrahasználhatóra cseréltük le, amiből pedig nem találtunk újrahasználhatót, igyekeztünk komposztálható verziót választani. Voltak dolgok amik balul sültek el és vannak olyanok is amikről nem tudtunk lemondani. Minden egyes nap ujjongva rohantam haza és meséltem a páromnak a legújabb ötletemet vagy felfedezésemet, ő pedig csak fogta a fejét, hogy: jaj ez a nő már megint mit találhatott ki. Kísérlet kísérletet követett és fél évvel később a sok keresés és kutatás meghozta gyümölcsét, mert észrevettük, hogy üres a kommunális kuka. Elkezdtem gyűjteni a kommunális szemetünket egy befőttesüvegbe, csak úgy, mint Lauren Singer tette, és bár a mi befőttes üvegünk nem 8 év, hanem 8 hónap alatt telt be, ezt is hatalmas sikernek könyveltem el.

Fotó: Antal Éva

Én mindig betartom a szavam, ezért az index.hu megkeresésére, elkészítettünk egy videó interjút, amit aztán hatalmas érdeklődés övezett, és ennek hatására elindítottuk a saját YouTube csatornánkat és Instagram blogunkat, hogy másokat is ösztönözzünk a változásra. Sokan kérdezik tőlem, hogy mégis hogyan érdemes elkezdeni a hulladékmentes életmódot? Én mindenkinek azt javaslom, hogy először nézzen bele a szemetesébe, figyelje meg, hogy mi az, ami napi szinten belekerül. Az összes létező egyszer használatos, eldobható (és jellemzően műanyag) tárgynak létezik egy újrahasználható megfelelője. Ezek azért is jók, mert rengeteg pénzt is megspórolhatunk velük, hiszen nem kell újra és újra megvenni őket, elég csak egyszer.

Aggódtunk mielőtt elkezdtük ezt az életmódot, hogy vajon mennyi anyagi terhet fog jelenteni nekünk, majd végeztünk egy kis számolást, és kiderült, hogy kb. 30-40%-ot spórolunk vele havonta. Sokan nagyon radikálisnak tartják a hulladékmentességet és félnek kilépni a komfortzónájukból, hiszen valóban, mint ahogy az minden életmódváltásnál szükséges, ezúttal is meg kell változtatnunk bizonyos berögzült szokásokat, amik járhatnak kezdeti kellemetlenségekkel, de miután hozzászoktunk ezekhez az új szokásokhoz, automatikussá válnak. A táskámban mindig ott lapul egy kulacs, pár textil szütyő és zsák nylon helyett, fém evőeszköz és textil szalvéta ha útközben szükségem lenne rájuk. Imádunk utazni, világot látni és útjaink során is igyekszünk tudatosan vásárolni, eljárunk helyi piacokra, bolhapiacokra, csomagolásmentes boltokba, így sok helyen megtapasztalhattuk az adott kultúra egy másik ízét, ami kívül esik a turista környezeten. Ma még furcsán néznek ránk egy szupermarketben, ha vászonzsákba teszem a kenyeret vagy a sárgarépát, de remélem, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a nylon zacskósra vetnek ilyen tekinteteket.

Fotó: Antal Éva

És hogy miért csinálom ezt az életmódot, miért teszek meg ennyi erőfeszítést a műanyagmentességért? Ha lesz egy gyerekem, aki megkérdezi tőlem, majd 2050-ben, hogy miért nem tettünk valamit, miért nem állítottuk meg a műanyagszennyezést, akkor azt fogom tudni neki mondani, hogy én igenis tettem valamit! Ha téged is érdekel a zero waste életmód, keresd fel a Vászonzsákoslány Youtube csatornát és Instagram oldalt több információért, vagy látogass el a MagNet Közösségi Házban megrendezett workshopjainkra.