Földünkért Világnap

Mostanra nincs olyan nap, hogy ne szerepelne a hírekben olyan új fejlemény, ami okot adhat a klímapánikra. Érthető módon viszont, ha az ember feje fölött folyamatosan kongatják a vészharangot, idővel immunissá válik a fenyegető hangokra: megtanulja nem meghallani azokat, vagy meggyőzi magát, hogy a probléma sokkal nagyobb annál, amire ő maga, vagy a viselkedése bármilyen hatást gyakorolhatna.

Mi lenne, ha megpróbálnánk lefordítani mindezt olyan kérdésekre, amikre közösen megtalálhatjuk a jó válaszokat?

Menjünk vissza kicsit az időben

30 éve, 1991. október 21-én indult útjára a Földünkért Világnap formájában, az a világméretű kampány, melynek jelszavát azóta számos, a jövőnkért tevékenykedő szervezet és kezdeményezés tűzte a zászlajára: “Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”. Azóta ennek az elvnek az aktualitása nem csak, hogy nem csökkent, hanem épp ellenkezőleg: fontosabb, mint valaha.

Mégis, amikor a klímaváltozás jó eséllyel már a mi életünkben várható következményeiről esik szó, a többségünket gúzsba köti az az érzés, hogy túl nagy, túl összetett, túl komplex kérdéssel állunk szemben, ami kapcsán egyedül nem sokat tehetünk.
Sokat segít ilyenkor, ha a nagy képet apróbb részeire bontjuk - olyan elemekre, amikben már kompetensnek érezhetjük magunkat.

Sok kicsi sokra megy

Általában a legnagyobb változásokhoz is apró(nak tűnő) lépéseken keresztül vezet az út. Vizsgáljuk hát meg alaposabban, milyen célkitűzések és alapelvek kapcsolódnak az idén 30 éves Földünkért Világnaphoz, és találjuk meg benne azt, amelyikről úgy érezzük, megszólít minket - ha ahelyett, hogy az egész Világot akarnánk egy lépésben megmenteni, megnéznénk és felismernénk, mi az, amire ma, itt és most hatással lehetünk, máris egy kicsivel előrébb lehetünk holnap, mint tegnap voltunk!

1) A természeti erőforrások pusztítása a tudatlanságból fakad

A Világnap életre hívóinak meggyőződése, hogy a többségünk nem eredendően gonosz - mi szívesen azonosulunk ezzel az állásponttal! Sokszor okozunk úgy kárt, hogy nem is tudunk róla, így nem állhat módunkban az adott viselkedésünket olyan alternatívával kiváltani, ami bármilyen szempontból fenntarthatóbb.
A tudatos tájékozódással - például azzal, hogy most ezt a cikket olvasod - máris tettél valami nagyon fontosat egy fenntarthatóbb jövőért!

Ha az ember olyan szerencsés, hogy tavak és folyók szabdalta vidéken élhet, nehezére eshet elképzelni, milyen lehet például naponta kilométereket gyalogolni némi kétes minőségű vízért, ebből a nézőpontból pedig az sem feltétlenül egyértelmű számára, hogy a közös erőforrásaink is végesek. Bizony, egyszer a vízkészletünknek is a végére érhetünk… de meg ezt csak abban az esetben előzhetjük meg, ha ennek tényét tudatosítjuk magunkban, és ennek ismeretében igyekszünk kialakítani a mindennapi rutinunkat.

2) Mit ad nekünk a Föld élőlényei iránti tisztelet?

Amikor nem azért károsítjuk akaratlanul a környezetünket, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy a viselkedésünkkel valamilyen káros hatást idézhetünk elő, akkor is jelenthetjük magunkra, akár mi magunk is a legnagyobb veszélyt. A természettől eltávolodva, nagyvárosi, mesterséges, teremtett közegben töltve a mindennapjainkat könnyű megszokni, hogy a minket körülvevő természetet csak használjuk, egyes részeire pedig mint hétköznapi életünk kiszolgáló egységeire tekintünk.

Ha viszont néha megállunk ebben a sokszor teljesítmény-fókuszú rohanásban, olyan részekre is ráláthatunk, amik túlmutatnak ezen: amik kiválthatják a csodálatunkat (megvan az a jelenet, amikor az út közepén is megállnak az emberek felnézni egy vihar után a szivárványra?), segíthetnek lelassulni, elmélyülni (mikor ültél ki utoljára valahova, hogy hosszasan bámuld a csillagokat vagy a felhőket?), vagy nevet adni a körülöttünk létező dolgoknak, amik mellett most csak elrohanunk (tetted már zsebre az idén ősszel a szezon legszebb gesztenyéjét?).

Ha pedig észrevetted ezeket a hétköznapi csodákat, jó eséllyel elkezded majd értékelni is - ami pedig értéket képvisel számunkra, arra általában vigyázunk. Kezdetnek elég jól hangzik, nem igaz?

3) Ha mi nem vagyunk mohók, mi teszi mohóvá a társadalmunkat?

Nem árulunk el nagy meglepetést azzal, hogy a túlfogyasztás is központi kérdése a Világnapnak, hiszen veszélyt jelent mindenre nézve, ami kiemelt céljai között szerepel (mint például az elsivatagosodás megelőzése, a biológiai sokféleség megőrzése vagy az éghajlatváltozás).

Ez is egy olyan téma, amiről számos cikk, tanulmány és kutatás született az utóbbi években, amiről szerencsére egyre többet beszélünk, mégis, mintha nem lenne gazdája a témának… tegye fel a kezét, aki azt gondolja, saját maga többet fogyaszt, mint amennyire szüksége van. Senki? Rendben, akkor jelentkezzen az, akinek van olyan ismerőse, aki túlfogyasztónak vallja magát! Még mindig senki? Akkor mégis, vajon ki generálja azt a folyamatos termelést, amivel feszített tempóban zsákmányoljuk ki és éljük fel közös erőforrásainkat?

Valószínűleg, amikor erről gondolkodunk, szintén valami nagy, globális megfejtést várunk - pedig a világszintű túlfogyasztás is a sok apró, felesleges vásárlásból áll össze. Nem állítjuk, hogy ha holnap mindenki elkezdene mariekondózni, egy csapásra megmentenénk a Világot - de ha mindenki be tudna azonosítani akár csak havi egy olyan vásárlást, ami nélkül a jövőben is képes lenne teljes életet élni, sokat tehetnénk közös lakóhelyünkért.

A Földünkért Világnap többek közt erről is szól: a közös erőfeszítéseinkről, legyenek azok bármilyen aprók is, és a témának adott figyelmünkről, ami mentén egyre több ilyennel büszkélkedhetünk majd. Sok-sok ember sok-sok parányi lépését összeadva viszont akár a Földet is körbe lehetne sétálni… de a Földre mindenképpen szükségünk lesz ehhez a mutatványhoz.

A gondolatébresztőt Nagy Viktória írta

Kiemelt kép: Greg Rosenke